9. Budapesti Építészeti Filmnapok -  A KUPOLA + PARABETON – PIER LUIGI NERVI ÉS A RÓMAI BETON
9. Budapesti Építészeti Filmnapok - A KUPOLA + PARABETON – PIER LUIGI NERVI ÉS A RÓMAI BETON

Megosztom

Bővebben a filmről

A KUPOLA

2016, 41 perc / színes, angol feliratos német film (olasz nyelven)
R: Volker Sattel

Egy teherhordó falak nélküli ház portréja. Merész betonboltozat és nyílt tér a bizarr vörös gránitból álló tengerpart kőalakzatai közt. A ’60-as évek végén Monica Vitti és Michalengelo Antonioni egy szardíniai nyári lak megtervezésére kérte fel Dante Bini építészt. A „kupola” üressége és a helyszín elhagyatottsága adják a film kiindulópontját, mikor látszólag véletlenszerűen tűnnek fel a kupolába belépő alakok. Hosszú csendek és totálok, hommage és kordokumentum. Az alternatív életmód elképzelésének utópiája még ma is saját formája fölött látszik lebegni.

A rendezőről
Volker Sattel (1970, Speyer) rendező, író és operatőr Berlinben él és dolgozik. Rendezést tanult a Baden Württembergi Filmakadémián; operatőrként és rendezőként számos műfajjal és formátummal foglalkozott, főként pedig dokumentumfilmeken és kísérleti filmeken dolgozik. Munkásságát számos díjjal tüntették ki.
A Filmnapokon korábban bemutatott filmje a Metabolizmuson túl.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

PARABETON – PIER LUIGI NERVI ÉS A RÓMAI BETON

2012, 100 perc / színes német film
R: Heinz Emigholz

A Feltörekvő modernizmus sorozat harmadik epizódja széles történelmi spektrumot ölel fel: a Római Kor betonépületeit hasonlítja össze a vasbeton szerkezetek olasz mesterének, Pier Luigi Nervi munkásságával. A beton számos formát önthet, a különböző formájú épületek, kupolák, lejtők és csigalépcsők mind innovatív minőségét képviselnek. Emigholz kamerája által az ősi szerkezetek dinamikusabbnak tűnnek, mint a múlt század struktúrái. A dialógus nélküli, emberektől szinte mentes képeken az ismerős cement szerkezetek a mindennapi élet, és a fény-árnyék játékának köszönhetően kísértetiesebbnek tűnnek, mint az ókori világ építményei.

A rendezőről
Heinz Emigholz (1948, Achim) filozófiát és irodalmat tanult Hamburgban. 1968-ban kezdett filmkészítéssel foglalkozni, és 1973 óta kizárólagosan művészként, filmkészítőként, íróként és producerként dolgozik Németországban és az Egyesült Államokban. Korábban a berlini Képzőművészeti Egyetemen tanított kísérleti filmezést; emellett az egyetemen létrejött időalapú média, valamint művészet és média címet viselő programok alapítóinak egyike volt. Emigholz a Berlini Művészeti Akadémia tagja.