Hikaru tokiói formatervezői karrierjét adja fel, amikor megörökli édesapja éttermét szülővárosában, a Kjúsú szigetén található Kuruméban. A rámen-vendéglőt az öreg egy élet munkájával épített fel és tett híressé – specialitása a különlegesen ízletes disznóhúsból készült leves, amelyet akkor alkotott meg, amikor még a régi kurumei városkép jellegzetessége, egy kocsin hordozott kis mobil kifőzde, egy yatai tulajdonosa volt. A modern várostervezési koncepciók miatt a yatai-ok már kiveszőben vannak, de Hikaru mindent feltesz rá, hogy az apja örökébe lépjen, és úgy érzi, a rámen lehet a kulcs a város újjáélesztéséhez.  

Hikaru történetével párhuzamosan láthatjuk temperamentumos édesapja küzdelmét is az 50-es évek végi, gazdasági nehézségektől sújtott Kuruméban. Az apa és a fiú kettős szerepében Watanabe Dai, a világhírű Watanabe Ken (Az utolsó szamuráj, Levelek Ivo Dzsimáról) fia látható.