Az 1979-es iszlám forradalom megtiltotta az énekesnőknek a nyilvános fellépést Iránban, szólószámot csak tiszta női közönség előtt adhatnak elő. A korábbi női sztárok lemezei csupán a feketepiacon kaphatóak. De Sara Najafi eltökélte, hogy feléleszti a kulturális emlékeket, és Teherán utcáit járja az 1920-as és 1960-as évek hírességei nyomában. Hősies akcióba kezd, estet akar összehozni iráni és francia énekesnőkkel, hogy újjáépítse az összeomlott kulturális hidat. Ayat Najafi rendező két és fél éven át követi Teherántól Párizsig a veszélyeket is rejtő előkészületeket. Megkapják az engedélyt a koncertre? Mi az, ami megengedhetnek maguknak, s mi az, amivel már túl messzire mennek? Sara rendszeres találkozóiból a kulturális minisztériumban – ahol a hivatalnokok arcát nem látjuk, csak a hangját halljuk – megismerjük a rendszer logikáját és önkényességét. Győzedelmeskedik-e végül az interkulturális szolidaritás és a zene forradalmi ereje?

Legjobb Dokumentumfilm, Montréal World Filmfesztivál, 2014.