Szabó István életművében a korai lírai filmek vallomásos, mégis kollektívabb történelemképét (Álmodozások kora, Apa, Szerelmesfilm, Tűzoltó utca 25) fokozatosan váltotta fel az a törekvés, hogy több, a történelmet elszenvedő kisember helyett egy-egy különös, megfelelni vágyó személyiséget, arcot helyezzen a közép-európai történelem reflektorfényébe.  Az első ilyen film a Bizalom volt, amely Berlinben Ezüst Medve-díjat nyert 1980-ban, és még abban az évben Oscar-díjra jelölték. Ezzel kezdődött egy olyan példa nélkül álló sorozat (a világ filmtörténetében is), hogy egy rendezőnek egymást követő négy filmje jutott egy kategóriában az Oscarért versengő legszűkebb öt film mezőnyébe. A Mephisto, a Redl ezredes, a Hanussen idén 80 éves rendezője későbbi filmjeivel is óriási sikereket aratott. John Cunningham könyve a kivételes pálya képét rajzolja meg.