Bővebben a filmről
„Amikor gyerek voltam, anyám meghalt rákban. Egyedül voltam otthon, amíg apám dolgozott. Ahogy kezdett sötétedni, a takaró alá bújtam, és ügyeltem, nehogy a lábam vagy kezem kilógjon a paplan alól, mert azt az ördög megláthatja, és elvisz. Visszatartottam a lélegzetemet is, amíg apám haza nem jött, s nekem már nem kellett tovább félni. Abban az időben eszembe jutott, hogy mi van, ha egy nap apu nem jön vissza. Mit csinálnék akkor?”
Mióta a rendezőnő megtanulta kezelni a kamerát, állandóan az optika üvegén keresztül tekintett az apjára. Azután, hogy rákot állapítottak meg nála, együtt csinálták végig a különböző kezeléseket. Veszteség vagy győzelem, remény vagy bánat – megbonthatatlan kapcsolatuk az utolsó pillanatokig támogatta őket, és kíséri őket tovább.
Belépés a pénztárban váltott ingyenes jeggyel lehetséges.
A Taiwan Dox 2018 teljes programja>>>
“When I was a child, my mother died from cancer. Every time my father was out for work, I was home alone. When it got dark, I hide myself in bed, making sure my hands and legs are inside the sheets in case the devil will come take me away. I hold my breath until my father comes home and finally I don’t have to be afraid anymore. At that time it occurred to me what if someday daddy is not coming back. What am I supposed to do?”
Ever since the director learned to hold a camera, she gazed at her father through the lens all the time. After her father was diagnosed with cancer, they went through all kinds of treatment together. Regardless of whether it is loss or gain, hope or sorrow, this unbreakable connection supported them to the very last moment and never faded away.
Free Entry.