São Paulo évtizedek óta elhanyagolt negyedében 120 művész vett birtokba egy 13 emeletes, elhagyatott épületet: így született meg az Ouvidor 63, Latin-Amerika legnagyobb művész “squat”-ja,házfoglaló közössége. A lakhatási válság kényszere által életre hívott kolónia bár művészeti tevékenységével úttörő szerepet játszik a lezüllött városrész fejlesztésében, mégis a kormány folyamatos kilakoltatási fenyegetésével néz szembe. A film e közösség kollektív küzdelmét, művészettel átitatott aktivizmusát mutatja be, miközben betekinthetünk a kolónia érzékeny ökoszisztémájába, amelyet megbolygat az önszerveződő művészeti biennáléjuk mögé beálló kapitalizmus: egy komoly lehetőségekkel kecsegtető céges szponzoráció formájában.

Az Ouvidor szó szerint ott kezdődik, ahol a tavalyi nyitófilmünk, a Skin of Glass véget ért: folytatja a városi ellenállásról szóló párbeszédet, ünnepelve a művészet erejét mint az egység és a szabadság radikális eszközét.

Szemlélet és az aktivizmus kollektív küzdelmét mutatja be, miközben az önszerveződő művészeti biennáléjuk vitatott vállalati támogatása feszültségeket szül. A tavalyi nyitófilmünk, a Skin of Glass után ez a dokumentumfilm folytatja a városi ellenállásról szóló párbeszédet, ünnepelve a művészet erejét, mint az egység és a szabadság radikális eszközét.

In a São Paulo shaped by decades of government neglect, 120 artists transform a 13-story abandoned building into Ouvidor, the largest artistic squat in Latin America. As a pioneer in urban development and a defiant response to the global housing crisis, this community resists constant eviction threats from a hostile government. The film captures a collective struggle where creativity meets activism, even as tensions rise over a controversial corporate sponsorship of their self-organized Art Biennial. Following last year’s festival's opening film, Skin of Glass, this documentary continues the vital discussion on urban resistance, celebrating the power of art as a tool for unity and a radical reclamation of freedom.