A film három lány történetét meséli el három különböző időszakban. Először 1918-at írunk. Zelinda egy parasztlány, akinek édesanyja már a mennyországban van, édesapja pedig a háborúban. Úgy él, mint egy felnőtt: ő gondozza a házat, a testvéreit, és ellátja az állatokat. Egy nap aztán Zelindának újra lesz anyja és apja is. A falusi vásáron a gyermek az apjába kapaszkodik, és tágra nyitja a szemét, hogy befogadja mindazt, ami megjelenik előtte, legyen az valóság, vagy képzelet. Zelinda mindezt már látta és van elképzelése arról, hogyan működik a világ. Minden olyan gyorsan változik, hogy története egyszerre egy másik lány történetévé válik. Assunta egy parasztlány 1943-ban, aki fél lábon egyensúlyozva az eget bámulja és egy (másik!) háborúban él. Amint lehetősége nyílik rá, varr magának egy színes ruhát, ugrik egyet és hopp! a háború már csak tréfa, mindenesetre véget ért. A háború (talán!) végleg elmúlt, és vele együtt eltűnik egy egész világ. Most egy nagyobbat ugrunk: 1978-ban járunk. Ikarosz egy parasztgyerek, aki a semmi körül forog. Ő fogja megtenni mindazt, amit sem anyja, sem nagyanyja nem tudott, és azok sem, akik előttük éltek, és akik azok előtt, és azok előtt.

díjak és fesztiválok
La Biennale di Venezia 2023: Orizzonti Concorso - Premio Lizzani

Nel 1918 Zelinda è una bambina contadina con la madre in cielo e il padre in guerra. Le tocca smettere l'infanzia e indossare la casa, i fratelli, la stalla e le bestie. Un giorno Zelinda torna ad avere una madre e un padre. Alla fiera del paese la bambina si stringe al babbo e spalanca gli occhi per far posto a tutte le cose che gli si parano davanti. Vere o immaginate che fossero, Zelinda quelle cose ormai le ha viste e si è fatta una sua idea di come gira il mondo. Gira così velocemente che di colpo la sua storia diventa quella di un'altra. Nel 1943 Assunta è una bambina contadina che sta in equilibrio su una gamba, con la testa guarda il cielo e tiene il piede in guerra (un'altra!). Ma appena ha modo Assunta si cuce un vestito colorato, fa un saltello e hop! la guerra era tutto uno scherzo, o comunque adesso non c'è più. La guerra (forse!) non c'è più e con essa scompare un mondo intero: un salto più grande di quel che sembrava. Nel 1978 Icaro è un bambino contadino che gira in tondo attorno al niente. È stato sognato tanti anni prima e deve fare e farà quello che non è stato possibile per sua madre e sua nonna. E per chi è venuto prima di loro. E prima ancora. E prima ancora.

premi e festival
La Biennale di Venezia 2023: Orizzonti Concorso - Premio Lizzani