Sári hat évvel anyukája halála után próbálja egyben tartani a családot. Úgy veszi át az aktív, szervezkedő és a 80-as évek VHS kamera-lázában égő anya szerepét, hogy elkezdi filmezni, ahogy három legközelebbi férfi rokonának életét terelgeti, akikről úgy érzi, szorongással, magánnyal vagy önpusztító mintákkal küzdenek. A forgatás során Sári rájön, hogy nem csak anyja filmkészítői ambícióit örökölte, hanem azt is, hogy szeretne mindent mások helyett megoldani. A személyes hangvételű dokumentumfilmben jelen idejű és családi archív felvételek, hangüzenetek és álmok egymásutánisága fest érzékeny képet arról, hogyan működnek egyszerre a jelen és a múlt egymásra rakódó rétegei a családi viszonyainkban.

Six years after her mother's death, Sári is trying to keep her family together. She steps into the role of her active, organizing mother, who was obsessed with VHS cameras in the 1980s, by filming the lives of her three closest male relatives, whom she sees as struggling with anxiety, loneliness, or self-destructive patterns. As the filming progresses, Sári realizes that she has inherited not only her mother's filmmaking ambitions but also her tendency to control everything in an attempt to solve others' problems. This personal documentary intertwines present-day footage, family archives, voice messages, and dreams, creating a sensitive portrait of how the layers of past and present interact and overlap within family dynamics.