Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ikerpár. Habár közeledtek az ötvenhez, és még nem volt asszonyuk, azért látszólag jól érezték magukat. Egész nap serényen dolgoztak a mezőn, de néha szakítottak időt a lelkük szépítgetésére. Lajos ilyenkor rajzolgatott, Sándor pedig verseket írt, többnyire szerelmes verseket. Egy napon osztálytalálkozóra voltak hivatalosak. Azon a délutánon mintha kizökkent volna az idő.