Tonya Harding bulvártörténete a kilencvenes évek amerikai médiaeseményeinek egyik legnagyobb port kavart sztorija volt. A tehetséges fiatal műkorcsolyázó karrierje ragyogóan ívelt felfelé, amelyben a sportoló elszántsága mellett elvitathatatlan része volt a nem éppen finomkodó nevelési és edzői módszereket alkalmazó szabad szájú anyjának. Aztán Tonya egy nap megismerkedett egy férfival, s az élete innentől meredeken más irányt vett. Például egy, legnagyobb riválisa elleni merényletig. Tonya egyszeriben a legnagyobb közellenséggé vált, pedig lehet, hogy ő is csak egy áldozat volt, neveltetése és ex-pasija áldozata. Az Én, Tonya az események szatirikus feldolgozása. Vagy lehet, hogy az élet ennyire abszurd fordulatokra volt képes?

Az Én, Tonya a kilencvenes évek egyik legnagyobb amerikai médiabotrányának szatirikus feldolgozása, amelyet humorában mások mellett a Fargohoz hasonlítanak. A Wall Street farkasával világhírűvé váló, majd többek között a Suicide Squad – Öngyilkos osztagban is emlékezeteset alakító színésznő, Margot Robbie az Én, Tonyának nemcsak főszereplője, de producere is, így kétszeresen is jelölt a Golden Globe-ra. A legjobb vígjáték/musical, a legjobb színésznő (vígjáték/musical) és legjobb női mellékszereplő díjára nominált alkotás az elmúlt napokban számtalan további jelölést és elismerést kapott. Öt Critics Choice-díjra, három Satellite-díjra is jelölték, Margot Robbie lett a legjobb színésznő a San Francisco-i, és a New York-i online kritikusoknál, Allison Janney (A segítség, Az órák, Juno) nyert a philadelphiai, a San Diego-i, és a detroiti kritikusoknál. A film a két színésznő jutalomjátéka, akik egyértelműen Oscar-jelölésre is esélyesek.