A Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. című filmet a szakma a mai napig remekműként, valamint a feminista filmek úttörő alkotásaként tartja számon. Cannes-i premierje után, 1975-ben egy Louis Marcorelles nevű kritikus „a filmművészet történetének első női mesterműveként” írt róla. ​​A Brit Filmintézet 2022-es szavazásán a valaha készült legjobb filmnek választották. Rendezője a belga Chantal Akerman (1950–2015). Az elismerések ellenére Magyarországon most láthatja először vásznon a közönség a 200 perces, eredetileg két részre tagolt alkotást a Cirko Film forgalmazásában.  
 

A film egy megözvegyült anya főzéssel, takarítással, gyerekneveléssel és ügyintézéssel töltött, szigorúan beosztott idejét követi három napon át. A nő (akinek a neve, Jeanne Dielman, csak a címből és egy felolvasott levélből derül ki) azzal biztosítja megélhetését, hogy minden délután más-más ügyfelet fogad a lakásán, mielőtt a fia hazaér az iskolából. Jeanne számára a szexmunka is a hétköznapi rutin része.

A második napon, az aktuális ügyfél látogatása után Jeanne fegyelmezett viselkedése megváltozik. Vacsorakészítés közben túlfőzi a krumplit, majd zavartan bolyong a lakásban. Furcsa viselkedése tovább folytatódik mindaddig, amíg a harmadik napon meg nem érkezik az aznapi ügyfele.

Világpremier: 1975. május 14. (Cannes)

„Hónapokkal a film befejezése után értettem csak meg a jelentőségét. Kezdetben azt hittem, hogy csak egy nő életének három napját mesélem el, később azonban rájöttem, hogy sokkal inkább az idő eltöltésének gyötrelméről szól: azokról a tevékenységekről, amiket azért végzünk, hogy ne gondoljunk olyan alapvető problémákra, mint maga a létezés” – nyilatkozta Akerman. Bár világszerte leginkább filmklubokban, egyetemeken és fesztiválokon vetítették, mégis páratlan hatással volt a filmkészítésre. A gesztusokra és az időre helyezte a hangsúlyt, és ami még fontosabb, a „köztes” időre, arra a nem-időre, amire a filmkészítők korábban szinte sosem figyeltek. Egy 1976-os interjúban Akerman édesanyjának meglátását osztotta meg a nyilvánossággal, aki lányával folytatott beszélgetésében megnevezte a film csúcspontját: „Chantal, a burgonyával készült felvételben minden benne van.” És valóban: az egész film és annak jelentősége, ahogyan Akerman munkásságának nagy része is ott összpontosul. Lényegében ez az egy felvétel új értelmet adott annak, hogy mi a mozi, és miről is szól.