Nincs még egy olyan hely a világon, mint Olaszország: az itáliai életérzést a napsütés, a tenger sós íze, a citrusok és a kávé illata, a csábító pillantások és a szenvedélyes, semmihez sem fogható dallamok teszik felejthetetlenné. Ezt az hangulatot örökíti meg Az én Itáliám című, személyes hangvételű koncertfilm, amelyben a világhírű tenor operacsillag, Jonas Kaufmann rója le tiszteletét az olasz kultúra előtt – a színpadon és azon kívül egyaránt.
Kaufmann 2016 nyarán a torinó Carignano Színházban, Itália egyik legrégebbi, 1752-ben alapított színházában adott koncertet – itt debütált többek között a felejthetetlen karmester, Arturo Toscanini is – , ám ezúttal nem Puccini és Verdi áriáiból válogatott, hanem a legnépszerűbb, hagyományos olasz dalokból, köztük Enrico Caruso és Lucio Dalla slágereiból állította össze műsorát. Az operacsillagot az Orchestra Sinfonica Nazionalle della RAI zenekar kísérte Jochen Rieder karmester vezetésével, a koncerten olyan közismert dallamok csendültek fel, mint a „Parla più piano” (A keresztapa főcímdala), a „Torna a Surriento”, a „Cor’ngrato”, a „Mattinata”, a „Caruso” vagy az “Il Canto”. Az estről készült koncertfilmet „road movie” hangulatú rövid riportok színesítik, amelyekben Kaufmann vall különleges kapcsolatáról az olasz nyelvvel, életérzéssel és természetesen az olasz zenével. Emellett, mintegy ráadásként, a mozifilm részét képezik Kaufmann korábbi nagy sikerű Puccini-estjének legnépszerűbb áriái is, köztük a Nessun Dorma, amelyet a milánói Scalában rögzítettek 2015 nyarán.

„Az olasz zene halhatatlan, napfénnyel és melegséggel teli melódiákat adott nekünk, amiket ha csak egyszer is meghallgatunk, egész nap ott zümmögnek a fülünkben.” – Jonas Kaufmann.

A koncerten elhangzó dalok:

Core ’ngrato. (Salvatore Cardillo)
Torna a Surriento. (Ernesto de Curtis)
Passione. (Ernesto Tagliaferri & Nicola Valente)
Fenesta ca’ lucive. (Guglielmo Cottrau)
Musica proibita. (Stanislao Gastaldon)
Mattinata. (Ruggero Leoncavallo)
Ti voglio tanto bene. (Ernesto de Curtis)
Voglio vivere così. (Giovanni D’Anzi)
Rondine al nido. (Vincenzo De Crescenzo)
Caruso. (Lucio Dalla)
Il Canto. (Romano Musumarra)
Parla più piano. (A keresztapa főcímdala, Nino Rota)
Preludio from Cavalleria Rusticano. (Pietro Mascagni)
La passerella di addio from Suite Otto e mezzo – 8 1/2. (Nino Rota)

Közreműködik az Orchestra Sinfonica Nazionale della RAI
Vezényel: Jochen Rieder

Részlet a koncertfilmből („Parla più piano”, A keresztapa főcímdala)